A modern stílusú - vagy korábbi nevén Metro - felület a Windows 8 egyik legmegosztóbb újításának számít napjainkig: egyes felhasználók szívből gyűlölik, míg mások egyenesen imádják. Ez a kettősség mindeddig ellentmondásosnak tűnt - a Microsoft egy tervezőmérnökének a napokban nyílvánosságra került "leleplezése" azonban feloldotta a kontradikciót a két álláspont között.
A rossz kompromisszum
Ezek szerint a Metro felület megosztó jellege nem, hogy véletlen, de egyenesen tervezett sajátossága volt az új UI-nak, amellyel egy régi, valódi ellentmondást keletkeztető problémát szerettek volna a cég mérnökei feloldani. Utóbbi lényege az volt, hogy korábban az eseti felhasználók és a profi informatikusok (az ún. power user-ek) is ugyanazon egy felület - ti. a klasszikus asztal - használatára kényszerültek, ami azonban mindkettőjük számára problémás volt. Az ugyanis egy olyan kompromisszumos megoldást képezett, ami azzal, hogy mindkettőjükét megpróbálta, valójában egyikük igényeit sem tudta jól kiszolgálni.
A hagyományos Vezérlőpult a rossz kompromisszum mintapéldája volt. Az eseti felhasználók számára zavaróan sok opciót tartalmazott még egyszerűsített nézetben is, a profi informatikusok viszont pedig pont a túlegyszerűsítés és a szakkifejezések használatának teljes kerülése miatt nem találták meg benne a beállítási lehetőségeket, amiket kerestek.
A számítógépeket csak szórakozásra vagy egyszerűbb alkalmazások futtatására használó eseti felhasználók - akik alapvetően nem számítógépezni, hanem csak filmet nézni, játszani vagy webezni akartak a gépen - ugyanis még az idők során jelentősen az ő igényeikhez történő közelítés ellenére is bonyolultnak találhatták a Windows-ok hagyományos asztali felületet, amit csak viszonylag összetett paradigmák mentén, ráadásul rengeteg opcióval megtűzdelve lehetett kezelni. Számukra a sok gomb és beállítási lehetőség rendkívül zavaró volt, és csak nehezítette az eligazodást a rendszerben, amelynek mélységei abszolút nem érdekelték őket.
Ugyanakkor a profi informatikusok is szenvedtek a kompromisszumos megoldástól - igaz, éppen ellentétes okok miatt. Ők ugyanis úgy érezhették, hogy az idők során az eseti felhasználók számára is egyre barátságosabbá tett felület minden újabb Windows-ban egyre "butább" lesz és jobban visszafogja őket produktivitásukban, többek között azzal, hogy egyre kevesebb opciót kínál és egyre inkább az egyszerű műveleteket helyezi előtérbe. Ők szívesen láttak volna több, fejlettebb opciót, gyorsabb navigációt és műveletvégzést lehetővé tevő gombokat, gyorsbillentyűket és egyéb fejlett elemeket is a rendszerben, amik jelenléte azonban a hétköznapi felhasználókat még jobban összezavarta valna.
Mindenkinek a magáét
A Microsoft tervezőmérnökei ezen a problémán szerettek volna úrrá lenni a Windows 8 kettős felületének bevezetésével. Úgy gondolták, hogy az eseti felhasználók számára a végtelenül leegyszerűsített Metro felületen keresztül biztosítják majd a gyors és egyszerű hozzáférést a rendszer és az alkalmazások legfőbb funkcióihoz, míg a hagyományos asztali módot meghagyják a profi informatikusok részére.
A koncepció az volt, hogy a Metro felületet az alkalmi felhasználók, míg a hagyományos asztalt a gyakorlottak társaik igényeinek megfelelően alakítják ki ill. fejlesztik tovább, elkerülve a kompromisszumos megoldásból adódó hátrányokat
A két külön célcsoportnak szánt felület bevezetésével így az eltérő típusú felhasználóknak eltérő összetettségű, így pedig végső soron igényeikhez és beállítottságukhoz jobban illeszkedő kezelést kínálhattak volna. A Metro felület háttértörténetét leleplező mérnök szerint utóbbi volt az elsődleges cél az új UI kidolgozásakor - és az érintőképernyő-barát kezelés csak ennek következménye volt. Nevezetesen, hogy az eseti felhasználók a számukra kényelmetlen billentyűzet és egér helyett majd inkább a sokkal intuitívabb érintésérzékeny felületen keresztül fogják vezérelni a gépet - és ezért lett a Metro érintésbarát.
Jó ötlet, de tökéletlen kivitelezés
A problémát az jelentette, hogy a két felületet továbbra is egyetlen rendszeren belül kellett kezelni - ráadásul a koncepció lényegét sem kommunikálták jól. A Metro felület úgymond alapértelmezetté tétele például logikus volt abból a szempontból, hogy reálisabb volt elvárni a profi informatikusoktól, hogy tanulják meg hogyan kell átlépni a klasszikus asztali módba, mint elvárni ugyanennek fordítottját az eseti felhasználóktól, akik valószínűleg meg se találták volna a Metro módot, ha mindjárt az asztalra jelentkeztetik be őket.
Ugyanakkor a profi felhasználók sértve érezték magukat az által, hogy a Microsoft kvázi rájuk kényszerítette az új, nekik túlontúl butának tűnő felület használatát - ráadásul például a klasszikus Start menü eliminálásával vagy a közvetlenül asztalra bejelentkezés lehetőségének kifelejtésével egyben komolyan akadályozta őket abban, hogy tényleg a nekik jobban megfelelő módon használják a Windows 8-at.
A Start képernyő és a Metro mód alapértelmezetté tétele logikus lépés volt, de a tény, hogy ezt felülbírálni sem lehetett, a profi felhasználók jelentős részét komolyan frusztrálta
Többek között ezzel magyarázható, hogy a Windows 8 az egyébként előretekintő koncepció ellenére sem nem, hogy sikeresebb nem lett elődjénél, de az idő előre haladtával egyre szerényebb érdeklődés mutatkozott iránta. Ez vélhetően elsősorban annak köszönhető, hogy a profi felhasználók legtöbbje végül túl macerásnak ítélte meg a küzdelmet a Metro felülettel, miközben nem látott valódi fejlődést és így előnyt maga számára a hagyományos asztal vonatkozásában. Így ők nemes egyszerűséggel vagy eleve nem váltottak tovább a Windows 7-ről vagy visszatértek arra az első komolyan frusztráló élmények után.
A fejlődés folytatódik
A jó hír, hogy úgy tűnik: a Microsoft belátta az egyébként logikus és jónak tűnő terv kivitelezésébe csúszott hibákat, és elkezdte orvosolni a problémákat, illetve folytatni fogja ezt a folyamatot a Windows következő frissítéseiben is. A koncepció tehát jelenleg az, hogy Redmond mind a két vonalat tovább fogja fejleszteni: a Metro felületet még jobban az eseti felhasználók, a klasszikus asztalt pedig a profi informatikusok igényeihez próbálja meg csiszolni.
A jövőben a felhasználók vélhetően már úgy keverhetik egymással a Metro és a hagyományos módot, ahogyan nekik a legjobban megfelel
Ezen kívül a cég a következő Windows-okban még egyszerűbbé fogja tenni az átjárást a két felület között, ezáltal lehetővé téve a felhasználók számára, hogy azok kvázi mintegy az egyedi igényeiknek megfelelő "mixet" alakítsanak ki a két kezelési módból, és a rendelkezésre álló alternatívák közül mindig a nekik leginkább kézre fekvő variánst használhassák majd. Reméljük, hogy így a Microsoftnak végül majd tényleg sikerül egy az eredeti koncepció ígéreteit beváltani képes, az eseti felhasználókat és a profi informatikusokat egyaránt minden korábbinál hatékonyabban kiszolgáló rendszert létrehoznia.