Vágtában teszteltük a legizmosabb Mustangot Ford Mustang Boss 302

Nem csak gyerekek hozhatók önkívületi állapotba a Mustang által, főként a pörgős, gyönyörű orgánumú Boss 302 tud örömöt csalni bárki arcára

Innen lejtős hátúnak tűnik, pedig valójában lépcsős farú a Mustang

E heti hír, hogy az angol Bluebeards Revenge által végzett felmérés szerint a Ford Mustang nyerte el a „Minden idők legférfiasabb autója” címet. A legendás modell azonban most nem ezért kerül terítékre, a Ford Magyarország első ízben szervezett rá tesztvezetést, ugyanis fél napot itthon tartózkodott egy ráadásul igen különleges példány. A gyári Mustangok legizgalmasabbjának számító, mindössze 4000 példányban készülő Boss 302. Igen a Mustangok közül a legizgalmasabb, és egyben a legizmosabb is, a Shelby ugyanis már külön kaszt, külön műhelyben készül − nem hiába kerül a Boss 302-nél is 25 százalékkal többe.

Nem olcsó, de könnyen égethető az abroncs

Persze már a Boss sem olcsó, közel duplájába kerül a legolcsóbb Mustangnak. Kultikus darab, első kiadását 1969-ben gördítette ki a Ford, s a mai napig az egyik legáhítottabb veteránautónak számít. Sokáig nem is kívánta a Ford ismét elővenni a nevet, a gyáriak is érezhették, hogy az újabb Mustang nemzedékek nem lettek volna méltók a névre. Egészen tavalyig, ugyanis a 2005-ben megjelent ötödik generáció 2009-ben érkezett frissítésével még egy kicsit közelebb került az eredeti vonalaihoz és rangjához is. Tavaly úgy döntött a Ford vezetése, hogy ismételten jöhet a Boss 302, mely nem egy rendelhető extracsomagot, hanem tetőtől talpig áttervezett modellt és limitált példányszámot jelent. Az elsősorban az USA számára gyártott sorozatból mindössze egy példányt hajóztattak át az öreg kontinensre, hogy a Ford Europe flottájában is legyen egy, mely által az itteni újságírók és újságolvasók is megízlelhetik, milyen is a legenda legeredetibb képviselője.

Remek fogású és szép is az alcantarába varrt háromküllős kormánykerék, de a Mustangot azért nem a belseje fogja eladni

Az ajtókárpitokra már nem sok fantázia jutott, az anyaghasználat pedig európai szemmel nem kellően minőségi

Az Észak-Amerikából érkezett, s a pihenőidejét a Ford németországi központjában töltő tesztautó érdekes módon angol rendszámot visel. Érdekes összeállítás, ráadásul természetesen balkormányos autóról van szó. Elsőre kicsit érthetetlennek tűnik a helyzet, aztán hamar beugrik a megfejtés: a britek közlekedési szabályzása van annyira rugalmas, hogy nem akadnak ki az E-betű nélküli fényszórókon, világítótesteken. A legtöbb szemlélődő persze nem jut el a rendszám elemzéséig, és ennek két oka is van. Egyrészt az eredeti Mustangot modern, retrós előadásban hűen visszaadó forma kellően köti meg a tekintetet, másrészt a Boss 302 nagyon gyors, ha tapossák neki, álló helyzetből 4 másodperc alatt éri el a 60 mérföld/órás tempót, amit felénk 96 km/óraként ismerhetünk. A számunkra meghatározó 0-100 km/órás értéket 4,3 másodpercesnek mondják, bár lehet, hogy fals adat, 4 km/órás sebességkülönbséghez 0,3 másodperc túl nagy eltérésnek tűnik.

Meglepő, de még a feláras Recaro versenyülések mögött is egészen jól el lehet férni. A hátrajutást azonban alig segítik az első ülések

Az előbbi gyorsulási értékek eléréshez 5,0 literes, hengerenkénti négyszelepes, és a tengerentúlon még messze nem annyira megszokott változó szelepvezérlésű, 444 lóerős, 515 Newtonméter nyomatékú V8-as segíti a Bosst, melynek végsebessége elektromos korlátozással 250 km/óra lehet – azaz e verzió méltó ellenfele az európai szupersportkocsiknak is. A lényeg itt azonban mégis inkább a megjelenésen és az előadáson van.

Kívülről a hatalmas emblémával nem, csak a kulcsról nyitható a 380 literes tér, kötelező amerikai felszerelésként belülről vésznyitóval is oldható fedele

Nincs túlbonyolítva a műszerblokk, ám a tempó nehezen értelmezhető, a nagy számok a mérföld/órát, a nagyon aprók a kilométer/órát jelölik

A 4,78 méter hosszú, 1,88 széles és 1,4 magas kupé valódi négyüléses, és amíg be nem ülünk, nem is hinnénk, hogy átlagos magassággal hátul is el lehet férni. Hátra jutni mondjuk nem egyszerű, de már az is jó pont, hogy valóban el lehet vinni egy-két felnőttet hátul is. Ülni persze elöl jobb, főként az önzáró Torsen-diffivel csomagban adott Recaro versenyülésekben és főként a bal egyben, ahol Alcantara kárpitba varrt, menüből programozható rásegítésű, közvetlen, 2,5 fordulatos kormányt markolhat a sofőr. A gyújtáskulcs elfordítására gyönyörű orgánummal indul a motor, ami alapjáraton higgadtan jár, s ha szolidan autózunk, még kipufogójával is halk. Ha viszont nagy gázfröccsöket is adunk, a négy kipufogóvégből a két, kívülről nem látható, padlólemez alatti csőnél az oda telepített tárcsákban is körbejár a motorból kifújt levegő, s gyönyörű szólamokat ad.

Nem európaiak a fényszórók, fehér pereműek a fekete, 19 colos felnik, a négy kipufogóvégből csak kettő látható, a hangért azonban mind felelnek

Komoly toronymerevítő fokozza a karosszéria masszívságát, a hosszában beépített V8-as kifejezetten élénk

Lehet játszani lámpánál, parkolóban, s gyorsulni óriásikat is. Lehet gumit füstölni is, bár azért az elgondolkodtató, hogy van-e értelme a hajtott hátsó kerekeknél 285/35 ZR19, elöl amúgy „csupán” 235/40 ZR 19-es abroncsokat ilyen öncélúan amortizálni. Konkurens lapok szerkesztői szerint van, így aztán amikor így tettek, mi is nyomtuk az exponálógombot, hadd lássák olvasóink, lehet így is. Azonban lehet higgadtan autózni is, bár a higgadtság itt talán a közlekedési szabályok – többé kevésbé – betartására szorítkozik. Ki ne próbálná ki legalább 50 km/óráig, hogy miként gyorsul a legizmosabb gyári Mustang? Cefetül, ahogyan veszettül jól lassul is az elöl 355, hátul 300 mm átmérőjű Brembo féktárcsákkal. Szokatlan a váltó, ami a Boss 302 esetében csakis kézi lehet, ugyanis elképesztően rövid úton, elképesztően precízen mozog, a nagyra hízott golflabdányi gömböt így élmény tologatni, de azt is élmény kipróbálni, hogy a V8-as az amerikai blokkokra egyáltalán nem jellemző módon könnyedén pörög akár 7500 1/perces leszabályozásáig, városban azonban ezt ízlelve már egyesben is megvan a gyorshajtás.

Nem csak kivitelükkel térnek el, a jobbra látható fehér-piros színezésével az 1969-es Nascar safety cart mintázó Mustang egyel korábbi generáció, mint a legfrissebb Boss 302-es

Vélhetően ez is gyűjtői darab lesz, de 50 év múlva lehet, hogy már csak szoborként fog létezni, s V8-asát nem lesz mivel itatni

A gyors menet után az amúgy elöl 11, hátul 1 milliméterrel ültetett 5 fokozatban, csavarhúzóval állítható keménységű lengéscsillapítókkal szerelt futóműről nagyjából annyit tudunk elmondani, hogy a merev hátsó bizony keresztirányú úthibán odébb tud pattogni, amúgy a csillapítás egészen jó, kanyarban pedig nagyjából fogalmunk sincs, milyen, városi forgalomban amúgy kellemes. A tesztkör végeztével természetesen nehéz megválni a kocsitól, a fedélzeti számítógép szerinti, 20 litert közelítő fogyasztási érték persze segít, ám szívfájdító végül a vételárra nézni. A Mustang Boss 302 alapverziója 42 995 amerikai dollár, amit fölösleges forintosítani, itthon a Boss sosem lesz kapható, a 2014-ben, a Mustang 50 éves évfordulóján bemutatkozó új nemzedék talán, ám a teljesítményéhez mérten olcsó kultuszautó ára akkor is biztosan 7 számjegyű, azaz vélhetően nem is szerény mértékben 10 millió forint fölötti lesz. Addig marad az álmodozás és a szürkeimport, a tesztgép fotózásakor össze is futottunk egy hagyományos GT-t hajtó honfitársunkkal, aki „hagyományos”, tehát 412 lóerős, 5,0 literes, kevésbé pörgős V8-assal szerelt Mustangját Amerikában mintegy 30 ezer dollárért, egy fapados, alapmotoros, középkategóriás tucatautó itthoni áráért vette, most pedig az itthoni üzemanyagárakkal is vállalja a higgadt, elővárosi forgalomban is 17 l/100 km körüli átlagfogyasztást. Akárhogy is nézzük, a Mustang nem a mi autónk, ám egy érdekes legenda, egy jó kaland.