A már hungarikumnak számító autóbuszgyártó a '60-as, '70-es és '80-as években élte fénykorát. Az Ikarus 1971-ben készítette el százezredik járművét, négy évvel később pedig a világ negyedik legnagyobb autóbuszgyártója lett a Mercedes-Benz, a LiAZ és a Toyota után. Nem túlzás azt állítani, hogy a székesfehérvári és mátyásföldi üzemmel rendelkező vállalatnak sokszor a nyersanyaghiány miatt esett nehezére teljesíteni a rendeléseket. Bár nem volt rászorulva, az Ikarus a luxusigények teljesítését sem utasította vissza.

Csak semmi kísérletezés!

A világhírű autóbuszgyártó a speciális igények alapján kialakított tárgyalóbuszokat főként a jól bevált távolsági típusokra építette. A leggyakrabban használt modell a 250-es volt, de készült konferenciabusz a 386-osból is. A 250-es modell a nagy darabszámban gyártott 256-os alapjaira épült, viszont egy méterrel hosszabb volt. A közel 12 méter hosszú busznak így oldalanként eggyel több ablaka volt és legalább 51 ülőhellyel rendelkezett.

Érhető tehát, ha az Ikarus előszeretettel használta ezt a típust, persze olyanra is akadt példa, hogy mégiscsak a 11 méter hosszú 256-osból építtettek konferenciabuszt. A több altípussal is rendelkező Ikarus 250-esből 1967-ben készült el az első, néhány évvel később már szériában gyártották, az utolsó darab pedig 1996-ban gördült le a gyártósorról.

Szokatlan megoldások

Az Ikarus 250-eseket 280 lóerős (206 kW), hathengeres, Rába-List D11UT típusú dízelmotorokkal gyártották. A hazai gyártmányú erőforrásokkal 100 kilométer/órás maximális sebességre voltak képesek. A távolsági utasszállításra tervezett járművek többféle kialakítással készültek, attól függően, hogy a megrendelő milyen felszereltséget, illetve mekkora befogadóképességet határozott meg.

A tárgyalóbuszok padlólemezét lényegében érintetlenül hagyták a karosszéria alsó részében található csomagtartó miatt, a második utasajtó azonban számos esetben nem a második tengely mögé, hanem a két tengely közé került. Ezt a megoldást manapság sok gyártó alkalmazza a városközi kivitelű autóbuszoknál, ám az Ikarustól akkoriban ez szokatlan húzás volt. A korabeli cseh videón megnézhetjük, milyen volt anno egy magyar gyártmányú konferenciabusz belseje.
 

Kuvaiti luxusbusz

A hidraulikus szervokormánnyal ellátott Ikarus 250 K típusjelű konferenciabuszokat a kor távolsági autóbuszaihoz képest rendkívül gazdag felszereltséggel kínálták. A dönthető háttámlás, kartámaszos, fejtámlás fotelek mellett tévével, rádióval, írógéppel, valamint WC-vel szerelték fel utasterüket. Egy Kuvaitba értékesített példányt például légkondicionálóval is elláttak, amelyet a folyamatos üzem miatt külön dízelmotor működtetett. Az olajnagyhatalomnak számító ország még azt is megengedhette magának, hogy automatikus váltóval kérje a buszt, annak ellenére, hogy az üzemanyag-fogyasztás szempontjából ez előnytelen megoldás.

Keleti kényelem

A Kuvait számára épített tárgyalóbusz beépített konyhával, WC-vel és zuhanyfülkével készült. A műbőr-textil kombinációval borított MÖWE-ülések nagy részét a konferenciabuszokban megszokott módon nem egymással szemben, hanem a hagyományos távolsági üléskiosztással szerelték be. Ennek eredményeképpen csak három ülőhelyet alakítottak ki fotelekkel, melyek kartámaszaiba hamutartót és pohártartót is beépítettek. A busz belső tere így olyan érzetet nyújtott, mintha két különböző kialakítású autóbusz utasterét vegyítették volna. Bár utasterét teljes hosszában padlószőnyeggel borították, a konyha burkolását a ma már nem túl esztétikusnak számító linóleummal oldották meg.

Az Ikarus 250 K technikai felszereltsége meglehetősen gazdag volt: az utastér megvilágításáról 16 darab Tungsram-fénycső gondoskodott, de kiegészítésképpen a kalaptartóra olvasólámpákat is elhelyeztek. A megfelelő világítás érdekében a dohányzóasztalokra sárga színű, Villtesz-lámpákat szereltek, a hangzást pedig három, a mennyezetbe épített hangszóró biztosította. Az utastérben mindamellett megtalálható volt egy Orion-hangerősítő, egy videolejátszó, valamint egy sztereó kazettás magnó is. Az elektromos eszközök kifogástalan működtetéséről 28 voltos Bosch váltóáramú generátor gondoskodott. Az autóbusz a felsorolt berendezések mellett saját TV-antennával is rendelkezett.

Új idők szele: Ikarus 386 SL

A '80-as évek közepén az Ikarus bemutatta új turista-autóbuszát, a 386-os modellt, mely a 300-as sorozat első darabja volt. A modern, elegáns megjelenésű autóbuszból végül nem készült nagyobb sorozat, viszont a típuscsalád többi tagjából a belföldi és külföldi közlekedési vállalatok egyaránt szép számban vásároltak. A későbbi 350-es távolsági autóbuszból még Matchbox is készült, melyeket egészen az ezredfordulóig lehetett megvásárolni a játékboltokban.

Turbófeltöltéses motor

A kis darabszám ellenére az Ikarus ebből a típusból is készített tárgyalóbuszt. A 386 SL típusszámot viselő modell még ma is üzemképes, hat éve felújított állapotban volt látható az I. Nemzetközi Ikarus és Veterán Járműtalálkozón. A típus érdekessége, hogy a kezdeti daraboknál az első tengely még némileg előrébb volt, később viszont már módosítottak a tengelytávon. A kétajtós kivitelű modellbe 319 lóerős (235 kW), közvetlen befecskendezéses, turbófeltöltéses, hathengeres Rába D11 UTL dízelmotorokat szereltek.

Az autóbusz második ajtaja a szokásosnál előrébb került, ez azonban az utastér egyedi kialakításának köszönhető. A belső térben 14 darab fotel volt, melyeket sajátos módon helyeztek el. Egy karosszék a két széksor közé, középre került. Valószínűsíthető, hogy ezt a helyet szánták az előadónak. A második ajtó előtt található üléseket gazdagon felszerelték: nemcsak tálca, hanem hamutartó és pohártartó is volt a karfájukon. A második ajtó mögött található foteleket ugyancsak egymással szemben helyezték el, ezek viszont kisebb mértékben forgathatóak is voltak.

Fontos beszélgetésekhez

A konferenciabusz utasterét tulajdonképpen a rendkívül fontos beszélgetésekhez alakították ki. Ennek megfelelően a belső teret teljesen elszeparálták a vezetőtől, illetve a kiszolgálóhelyiségtől. A második ajtó előtti térben még egy kisebb asztalt is elhelyeztek. A vezetőt az utastértől elválasztó falba egy kisebb méretű televíziót építettek be, melynek vezérléséhez külön eszközöket helyeztek el a kiszolgálóhelyiségben.

Az eredetileg aranybarnára fényezett autóbusz hátuljában alakították ki az úgynevezett kiszolgáló egységet, melyet egy elhúzható ajtóval választottak le a tárgyalóhelyiségtől. Ebben megtalálható volt a hűtővel, kávéfőzővel, mikrohullámú sütővel és a mosogatóval felszerelt konyha. A stílusosság kedvéért  ide egy távolsági utasülést is beépítettek annak, aki esetleg arra kényszerült, hogy ebben a helyiségben töltsön el néhány órácskát. A 386 SL utastere teljes mértékben légkondicionált volt és a távolsági buszokhoz hasonlóan az ablakok mellett végigfutó kalaptartóba olvasólámpát és légbefúvót is építettek.