Öltönyhöz tornacipő: Opel Antara teszt Opel Antara 2.2 CDTI Enjoy Plus AWD

Jó érzékkel nyúltak a tervezők a ceruzához, így az Opel Antara előnyére változott a ráncfelvarrás után. A bi-xenon világítás igény szerint követi a kanyar ívét, az alsó műanyag védőburkolat egyszerre praktikus és dizájnos, a 19 colos felni pedig jót tesz a látványnak − nem véletlen, hogy az emberek nagyon megnézték a tesztautót

Hátra is jutott a fémhatású, de valójában műanyag védőbetétből a lökhárító alján

Ahogy az a nemzetközi bemutatón is kiderült, az Opel nem vitte túlzásba a Chevrolet Captiva-rokon szabadidőjármű, az Antara ráncfelvarrását, de az biztos, hogy a tervezők jó munkát végeztek. Erre bizonyíték, hogy a fehér tesztautót közel akkora figyelem övezte az utcán, mint a valóban polgárpukkasztó megjelenésű BMW 640i Cabrio-t, és ez nem lehet véletlen. Nem hát, hiszen az Antarát nézegethetjük elölről, oldalról, hátulról, bizony nem néz ki rosszul, nem feltűnő, mégis van benne valami vonzó – talán a felesleges és sokszor erőltetett agresszivitás hiánya, ami ezeket a terepjárókat általában jellemzi, és ez már elég lehet a sikerhez. A frontrész megpróbál igazodni az aktuális márkaarculathoz, de hála az égnek nincsenek giccses LED fények, sem más parasztvakító olcsóságok, a bi-xenon fényszóró opcionálisan kanyarkövetős, és világos fényezéssel jól mutat a teljes műanyag alsóruházat a karosszérián, amely voltaképpen még praktikus is. Ami viszont feltűnő, hogy a szabad magasság nem kiemelkedően nagy, kvázi az Opelnél jól tudják, hogy az Antarák inkább multifunkciós családi járművek lesznek, és nem kőkemény terepjárók, így a Haldex-rendszerű, automatikusan kapcsolódó 4x4 hajtás is valójában biztonságnövelő adalék.

Nem vitás, az Astra-Insignia belső majd a teljesen új, következő Antarában köszön vissza, ez csak finoman retusált műszerfal, tisztességes összeszereléssel, de nem csúcsminőségű anyagokkal. Az ajtózsebben külön helye van a félliteres palacknak, és lehet pakolni a középső kartámasz alatti üregbe is. Az egyhangúságot kéttónusú színvilág próbálja oldani

Zajszigetelő burkolat alatt lapul a pótkerék, a pillekönnyű bélés könnyed mozdulattal kiemelhető, és még pakolni is lehet bele

A méreteivel tekintélyt parancsoló külső után némiképp csalódást okoz a belvilág. Az összeszerelés nem rossz, menet közben sincsenek bántó zörejek, de az anyagok olcsó hatásúak, és a prémiumos irányba mutató bőrkárpit éppen, hogy ront a helyzeten, mert nem illik a képbe. A szélvédőn sokszor zavaró mértékben tükröződő műszerfalon mintha megállt volna az idő, az előző H generációs Astra stílusa köszön vissza mind a műszereknél, mind a középkonzolon, az ajtózárak úszója szintén ódivatú megoldás, a navigációs rendszer vonalas grafikája pedig − enyhén szólva − mosolyra késztetően kezdetleges. A menürendszer kezelése némi ráhangolódás után megszokható, a legfontosabb funkciók a kissé nagy átmérőjű, bőrrel bevont kormányról is működtethetők. Az irányjelző kar végére tett tempomat más gyártóknál is bevett dolog, a középkonzolra száműzött külső visszapillantó-behajtó viszont logikátlan, az ajtón bőven elfért volna az állítógomb környezetében. A férőhelykínálat, ha nem is nagyvonalú, azért a kompakt személyautókra számszerűen és érzetre is ráver az Antara, hátul középen nincs nagy púp, három személlyel is vállalható az utazás, 180 cm-es vezető mögött ülve pedig 245 mm hely marad a térdeknek – ezzel legfeljebb óriás egyterűek, felső középkategóriás modellek tudnának konkurálni. A csomagtartó jól variálható, és vannak rekeszek a pótkerék körül – utóbbinál érdekesség a zárható padlólapos megoldás.

Okos tartozék a FlexOrganizer, a két szélső sín, amelyekhez töbféle tartozék rögzíthető, csomagoktól függően. A támladöntéssel sík felület alakítható ki, így hosszabb tárgyak szállítása sem okozhat gondot. Hátul minden irányban elegendő férőhelyet kínál az Antara, és akár három személlyel is bevállalható egy utazás. Az első sorban magasan ülnek az utasok, elektromosan csak a vezető széke mozog, a fűtés azonban kétoldali adomány

2000 1/min felett nagyon erős a 2.2 CDTI, autópályán is könnyedén mozgatja a karosszériát, de indulásnál nyomatékszegény, nincs meg a váltó-motor-kuplung összhang, az indulások darabosak, nehézkesek. Gázadásra nem szép a négyhengeres dízelzakatolás, de hosszú utakon az erőforrás hangja helyett inkább a gördülési zaj dominál

Azt mondják, mindig az első gondolat a legfontosabb. Nem állítom, hogy feltétel nélkül hiszek az ilyen babonákban, de az Opel Antara 2.2 CDTI esetében most kivételesen bejött a megállapítás, mert amikor átvettem a tesztautót, azonnal rácsodálkoztam, hogy a sebességváltó nem automata. Még most sem tudom, miért pont ezt a részletet szúrtam ki, de a teszt után kétség sem férhet hozzá, sikerült rátapintani az autó egyik gyenge pontjára. A 184 lóerős dízelmotor 400 Newtonméteres forgatónyomatéka papíron igen imponáló, akárcsak a 2000 1/min fordulatszám, ahonnan ez az őserő hadra fogható – vezetni mégsem élvezet. Alul érthetetlenül gyengén muzsikál a 2,2 literes gép, csak a dízeles stílussal ellentétes nagy gáz-csúsztatott kuplung módszerrel hozható lefulladás nélkül mozgásba az Antara, és nagyon nehéz az autóval finoman menni – a karosszéria városban folyamatosan bólogat az állandó indulásoknál, megállásoknál. A váltó alapvetően pontos, de nehézkes, nem ingerel kapcsolgatásra, automata kellene ide, és máris jobb lenne az összhatás. A futóművet az Antara jellegéhez mérten eltalálták a mérnökök, bár közel két tonnájával nehéz és nagy ez az Opel, egész jó vele kanyarogni, a kormány sem érzéketlen, rossz úton persze van zötyögés, már csak az opciós 19 colos felnik miatt is, de a kompromisszum vállalható. A rögzítőfék elektromos, működése azonban lehetne finomabb, induláskor sokszor csúnya rándítással old – sebaj, a kar helyén hasznos tároló doboz kapott helyet a két ülés között.

Jó nagy, elektromosan behajtható tükröket szereltek az Antara oldalaira. Szimmetria mániásoknak valószínűleg hiányzik a dupla kipufogó, már csak a lökhárítóra tett dupla macskaszem miatt is

Városban folyamatosan 10 liter körül mutatott a fedélzeti számítógép fogyasztásmérője, aztán a vidéki utak jóvoltából elkezdett csökkenni az étvágy, és a mintegy 1000 kilométeres távolságot végül 7,9 l/100 km értékkel zárult. Antarával utazni egyébként nem csak a fogyasztás, de a zaj miatt is kellemes, mert alapjáraton és gázadásra ugyan nem szép hangok jutnak az utasok fülébe, de egyenletes tempóval suhanva gyökeresen megváltozik a helyzet. Ezt zajmérésünk számszerűen is alátámasztja: az Opel terepjárója a műszer szerint 130 km/órás sebességnél 72 dB(A) értékkel a Lexus CT 200h szintjén áll.

Hátulról nézve a lámpák változtak, és nem hiányzik a jellegzetes opeles részlet, a diszkrét krómcsík a hátsó ajtón. Gépi mosás előtt átlagos testmagassággal igencsak nyújtózkodni kell a tetőantenna lecsavarásához

A gazdag felszerelés miatt az összkerékhajtásos Opel Antara 2.2 CDTI ára nem sokkal 10 millió forint fölé kúszik, és ez nem csekély összeg. A forma, az impozáns megjelenés az autó mellett szól, ám a részletekben felfedezhetők kissé idejét múlt, a luxusérzetet feleslegesen erőltető megoldások, és a hajtáslánc kellemetlen tulajdonsága sem erős lap a pakliban − amolyan öltönyhöz tornacipő érzés keríti hatalmába az embert. Ettől függetlenül az Antara őszinte autónak mutatta magát, és akinek csak egy erős, hosszú utazásokra is alkalmas, tágas, jó kiállású szabadidőjárműre van szüksége márkaorientáltság nélkül, annak érdemes kalkulálni ezzel a típussal. Mi automataváltóval ajánljuk.