Nagynak tűnik, keveset fogyaszt - Opel Mokka 1.7 CDTI 4x4 teszt Opel Mokka 1.7 CDTI 4x4 AWD

Nem a mező vagy a földút a legfőbb terepe, de ott is elmegy, otthon azonban aszfaltozott utakon, s meglepetésre autópályán érzi magát a Mokka

Szabadidő-autó, crossover – divatos és olyan kategóriák, amelyekben ma már kötelező indulni, s amelyek között elenyésző a választóvonal. Ilyet vagy olyat, leginkább kompakt méretben minden valamire való gyártó kínál. Persze a kompaktság legalább olyan tág tartományt jelent, mint a szabadidő-autók világa. Hallhattuk, sőt írtuk is már a Mokkáról, hogy kompakt, most viszont azt olvassuk az Opel weboldalán, hogy ez egy „Small SUV”, azaz kisméretű szabadidő-autó. És utóbbi az, amivel mi is egyet tudunk érteni, hiszen a Mokka hosszúsága nem egész 4,3 méter, csaknem 15 centiméterrel szerényebb, mint az Astráé. Szélessége kívülről 1,78 méter, ami nem csekély, és egészen emberes az 1,66 méteres magassága is. A 157 mm-es hasmagasság azonban egy SUV esetén kissé megmosolyogtató, pláne úgy, hogy az első lökhárítónál még annál is mélyebbre nyúlik a lökhárító alatti gumi koptatóbetét. Utóbbi akár egy járdaszegélyen is könnyedén leérhet, ami mérettől függetlenül megkérdőjelezi a SUV-besorolást.

Hátul az egyik legfőbb erénye: a lökhárítóból kihúzható 250 ezer forintos kerékpártartó olcsóbb, mint egy vonóhorog és egy profi bringahordozó, értékes, hogy sosem kell szerelni, hanem fiókként húzható ki vagy tolható vissza

Pedig a Mokka egyértelműen SUV szeretne lenni, s ahhoz hűen (szemben friss crossover konkurenseivel) kapható is összkerékhajtással, automatikus, mindenféle kapcsolási lehetőséget nélkülöző lamellás központi osztóművel. Az AWD-rendszer felára 370 ezer forint, aki hegyen, olyan helyen lakik, ahol télen sokszor nem takarítják az utat, az nyilván szívesen áldoz rá, az pedig grátisz vevőcsalogató, hogy az ESP lejtmenetvezérlős. Utóbbiakra azonban ritkán van szükség mokkázás közben.

Közúton erősen közvetíti az úthibákat a 18 colos abroncs, sárba menni a Continental EcoContact gumikkal vakmerőség

Amit az átlagfelhasználó azonnal tapasztal, az a szokványosnál magasabb, sokak számára kellemes, mások által nem kedvelt üléspozíció. Utóbbi csoportnak talán sosem fog tetszeni a Mokka, akinek viszont bejön a kényelmes ki-beszállás és a forgalom jó átláthatósága, az bizony hamar megszereti. Pláne a 100 ezer forintos opcióként elérhető, állítható laphosszúságú, jó oldaltartású üléseit, amelyekben többórás utazások is gond nélkül tudhatók le.

Az embléma takarásával sem lenne nehéz megmondani, hogy egy Opel műszerfalát látjuk, még a sokgombos középkonzolosat, de fűthető kormánykerekest, navisat

A Mokka komfortja egyébként sajnos átverős, ahogyan kicsit az egész autó is az. De legalább ügyesen ilyen. Futóműve (ami elöl MacPherson, hátul csatolt lengőkaros) a Cosmo csúcsfelszereltség 215/55 R18 abroncsaival meglehetősen feszes. Hogy minek, azt nem nagyon értjük, mert a magas építésű autó nem az, amivel jelentős tempóval esnénk be a kanyarokba. Ha mégis, akkor egyébként stabil, szerintünk mondjuk jobb lenne, ha lágyabb lenne a rugózás. Ez van, és a trükk az, hogy a kényelmes üléseknek köszönhetően ez nem is olyan fájó.

 

Hátul két felnőttnek elegendő a helykínálat, az Isofix-csatlakozó könnyedén elérhető, elöl a változtatható laphosszúságú ülések oldaltartásukkal is komfortosak

Átverés azonban az is, hogy a nem is szerény külső méretekhez képest az utastér keskenynek, kisautósan keskenynek bizonyul. Közben pedig mégis úgy tűnik, hogy egy egész nagy autóban ülünk, csak egy kissé passzentosan, s aztán amikor épp be kell állni egy kapun, akkor rádöbbenünk, hogy a Mokka nem is olyan kicsi. Pláne nem az a fordulóköre, de ez vélhetően ugyanúgy a 18 colos kerekeknek köszönhető, mint a feszes rugózás. Az alapverzióhoz szimpatikus 16 colos acélfelnire húzott 205/70-es abroncsok járnak, s azok a középső Enjoy szint 17 colos alukerekei helyett is kérhetők a vételárat 45 ezer forinttal csökkentve. És rögtön el is érkeztünk a Mokka legnagyobb csáberejéhez: konfigurálhatóságához.

Kétzónás klíma, két kesztyűtartó-rekesz, a középkonzolon pedig 34 gomb és négy tekerentyű. Menet közben kihívás megkeresni mondjuk a belső légkeringetés gombját, legalábbis elsőre, a tulajdonosok viszont nyilván tudják vakon is a helyét

Talán utóbbinál érhető leginkább tetten, hogy az Opel elment egy kicsit a prémiumvilág felé. Olyan extrákat kínál a Mokka is, amiket nemhogy más tucatmodellnél, de szinte sehol máshol nem kaphatunk meg: fűthető kormánykerék (az első ülések fűtésével együtt 60 ezer forintért), a hátsó lökhárítóból kihúzható kettős kerékpárszállító (250 ezerért), táblafelismerő és követési távolságra, valamint sávelhagyásra figyelmeztető Opel Eye rendszer (150 ezer Ft), adaptív, kanyarkövető fényszóró (tolatókamerával és navigációval együtt 400 ezer Ft) – csak néhány példa. Az pedig már-már magától értetődő, hogy a Mokka alapáron is egészen jól felszerelt, 6 légzsák, ESP, tempomat, távirányítós hifi mindegyik verzióhoz jár, az alap kivételével profi és könnyen kezelhető kihangosító is van. Tesztautónkban az említett extrák mind megvoltak, s bizony a leginkább hétköznapi szaladgálásra szánt autónak tűnő Mokkából egészen komoly utazóautót is varázsoltak, leginkább hajtásláncával és a már említett, eltalált üléseivel.

Alapból nem túlzottan nagy, 356 literes, de teljes mértékben síkokkal határolt, így jól kihasználható, pontosan 1 méter széles a csomagtér

A régi ismerős és sajnos mai szinten már eléggé nyers járású 1.7 CDTI (természetesen közös nyomócsöves, nagynyomású befecskendezésű) turbódízelhez iszonyatosan hosszúra áttételezett váltót tettek, ami autópályán persze remek: a 130 km/órás tempó kereken 2000 1/perc fordulattal, 5,4 l/100 km átlagfogyasztással futható. És itt épp (300 newtonméteres) nyomatékcsúcs-tartományának kezdetén van, azaz visszakapcsolás nélkül is jól húz, könnyedén gyorsít. Ereje tehát megvan és egészen takarékos is: nagyjából 500 kilométer tempomatos autópályázás után további 250-et mentünk még városban is a Mokkával, így lett a tesztátlag 5,5 liter, ami egyáltalán nem rossz, már-már a gyári vegyes érték. Az viszont megszokást igénylő, hogy a reggeli hidegindítások után nem csak a motor csörömpölésére, hanem arra is számítani kell, hogy a motor még egy kissé gyenge, és ez a hosszú váltóval könnyedén azt eredményezi, hogy a kettest a már javában guruló autóval sem bírja el a motor. Szerencse, hogy a stop-start rendszer egészen gyors, és ilyenkor is újraindítja a motort. Azt a motort, aminek a zaja mindig, városban, országúton és autópályán is egy kissé több a kelleténél, de azért nem bántó, megszokható.

Ha nem is túl hosszúra, de legalább sík padlóval bővíthető a küszöbmentes, széles nyíláson keresztül pakolható tér, a kerékpártartó a nyílás széléhez tett kallantyúval húzható ki, rögzítőszem, táskaakasztó egyaránt van hátul

A Mokka pedig nem csak megszokható, megszerethető autó is, annak, aki magas üléspozícióra vágyik, terepképességekre nem, de összkerékhajtásra igen, s ugyanakkor egy szinte mindenre használható mindenest keres a kompaktnál is kompaktabb méretben és gazdag ellátmánnyal. Aki ügyesen alkuszik és/vagy nagy flottában vásárolja, bizonyára komoly ármérséklést is el tud érni hozzá, amire szüksége is van, hiszen szegmense legjobban felszerelhető tagjaként annak legdrágább autója a Mokka − az 1.7 CDTI AWD Cosmo a kínálat csúcsaként 6,85 millió forintba kerül, a tesztautó ára pedig már a 8 millió forintot súrolta. Ez nyilván sok, ám a már felsorolt erényein túl jellegzetesen opeles, sokak számára tetsző formájával és persze orrán hordozott villámemblémájával még sikeres is lehet a kisebbik Opel SUV.

Régi ismerős az 1,7 literes, Isuzu-eredetű dízelmotor. Az erősen kifacsart, 130 lóerős, 300 newtonméteres verzió 1700 1/perc alatt erőtlen, és mai nívóval eléggé zajos