Nagycsaládosok és kisvállalkozók álomautója - Dacia Dokker teszt  Dacia Dokker 1.5 dCi Arctic

Nem áll neki jól a fekete szín, részletei elvesznek, viszont a Dokker dicséretére szóljon, hogy klímája még a nyári kánikulában is egészen jól muzsikált

A nyár elején a hazai piacra is befutott a Dacia Dokker, azaz a Dacia haszonjármű alapú egyterűje, a vége felé pedig hozzánk is eljutott, hogy a bemutató próbaköreinél alaposabban is kipróbálhassuk az eleve a józanságról szóló márka legracionálisabb modelljét, kvázi mindenesét. A Dokker ugyanis személyszállítónak és teherhordónak is alkalmas, eleve kétféle kivitelben, kétüléses haszonjárműként és ötüléses személyautóként is kapható. Nálunk ezúttal utóbbi járt, de ez is képes öt ülése mögött is 800 liternyi, csak az elsőkkel pedig három köbméternyi csomag vagy áru szállítására. Lássuk miként!

A Dokker legszimpatikusabb jellemzője, hogy nem ver át semmivel, nem fog csalódást okozni. Nem ígér prémiumos vagy sportos jellemzőket, amiknek aztán csak nyomát adná. Ötüléses, és öt felnőttet valóban kényelmesen elnyel, nem fog hőbörögni az anyós, ha hátul ő kell középen utazzon, az a hely pontosan olyan értékű, mint a két szélső, de egyébként gyerekülés is tehető oda is, Isofix csatlakozóval is, az ugyanis mindegyik hátsó ülőhelynél van. Gyerekhordozó pedig előre is helyezhető, az utasoldali légzsák ugyanis könnyedén − talán túlzottan könnyedén, kulcs nélkül − kikapcsolható.

Látványra nem rossz, legalábbis így, világos betéttel és navigációval nem az a műszerfal. A navi iGo alapú, tehát napjaink legjobbja

Az ülések amúgy 3,5 cm-rel magasabban vannak, mint a Loganban, vagy mint egy átlagos személyautóban, ez, s a tágas, magas ajtók átlag feletti beszállási kényelmet adnak. Az üléspozíció pedig egyterűs: csaknem függőleges sípcsonttal lehet ülni, ami egészen jó utazási kényelmet is ad. Leginkább ez írható a menetkomfort javára, az ülések ugyanis csekély tartásúak, összességében azonban mégsem kényelmetlen utazni a nagynak tűnő, de nem minden dimenziójával nagy autóval. A Dokker méretei ugyanis egészen csalókák. Megjelenése drabális, magassága 1,81 méter, azaz embernyi, hosszúsága ugyanakkor csak 4,36 méter, nem nagyobb mint egy átlagos kompakt autóé, s 1,75 méteres szélessége sem vállasabb annál. Függőleges síkokkal határolt formája miatt azonban nagynak tűnik, s ugyanazon okból kifolyólag belül is tágas. Tehát ismételten csak azt mondhatjuk, hogy itt bizony nincs átverés.

 

Nem függetlenek, nem tologathatók, s még csak támladőlés-szabályzást sem kínálnak a hátsó ülések, ám egészen kényelmesek, egyenértékűek és mind Isofix-csatlakozósak. Az elsők méretesebbek, ám tartás híján nem sokkal jobbak mint a hátsók

Az utastér természetesen olcsó, kemény plasztikokkal burkolt, s a tetőoszlopoknál vagy a hátsó ajtókon a meztelen lemezek is előtűnnek. A műszerfalra ellenben az Arctic verziónál világos betét is jutott, ami feldobja a sivár plasztikvilágot. Még inkább a középkonzol feláras, hatalmas (7 colos) és érintőképernyős Media Nav szórakoztató-rendszere, mely iGo alapú, tehát a létező legjobb navigációt, használható kihangosítót és kormányról vezérelhető, USB-olvasós audiórendszert is ad. CD? Az nincs, de bevalljuk ez ma már nem zavaró, pláne nem az a Daciában, ahol bizonyára senki sem fogja bánni, hogy nem CD-, hanem csak MP3-minőségben hallgathatja kedvenc zenéit.

  

Mint mindenhol, az első ajtókon is kemények a kárpitok, a hátsókon a lemez is előtűnik, félliteres palack mindegyikbe ajtózsebbe fér − elöl állítva, hátul fektetve. Az utasoldali légzsák talán túlzottan egyszerűen kapcsolható ki

Az utastér tehát abszolút a célszerűségről szól, s az autó egésze is. Az 1.5 dCi dízelmotor a Renault jól bevált mindenese, ami Twingótól Grand Scénicig vagy Lagunáig mindent visz. Stop-start nélküli, de alapjáratával sem bántó, 90 lóerős, 200 Nm nyomatékú verziójával egészen vígan mozgatja a Dokkert is. Ilyen magas autót még sosem vitt, de fogyasztása így is baráti. A gyári vegyes érték 4,5 liter, a városi és autópályás szakaszokat is bőven tartalmazó teszt 1 literrel magasabb átlagot hozott. Persze még a nyári, a mostaninál érezhetően enyhébb forgalomban, és azt szem előtt tartva, hogy ezzel az autóval, annak 1,81 méteres magasságával autópályán 120 km/óránál tempósabban nemigen ajánlott menni. Hatalmas ugyanis úgy a szélzaj, s szinte nekünk is fájó, hogy mennyi levegőt tol a hatalmas szekrény. Ha persze egy előzéshez kell, nem gond az említett tempó, sőt, akár annál több sem, de utóbbi taglalását a gyorshajtókra utazó mind több traffipax világában hagyjuk persze…

  

Dacia-hagyományok szerint egyező a benzines és a dízel verziók, ma már krómkarimás órákat bevető műszerblokkja. A középkonzolon CD-nyílást hiába keresünk, a kor szellemében már csak USB-csatlakozó van, klímából extraként sincs automata

Említsük inkább meg, hogy a magasabb tempótól a fokozott oldalszél-érzékenység miatt is érdemes tartózkodni, meg persze azért is, mert a Dokker futóműve minden, csak nem stabil. Az elöl MacPherson, hátul csatolt lengőkaros rendszer a rossz úton is kényelmes futás érdekében lágy hangolású, így aztán mindenféle terhelésváltáskor nagyot billen a karosszéria, előre-hátra vagy jobbra-balra is. Viselkedése persze nem veszélyes, inkább csak ijesztő. Ellenben ütni valóban nem üt, még a legzordabb utakon is viszonylag nyugodtan keresztül lehet menni a ballonos, 185/65 R15 abroncsokkal. És mint a Dokkerben minden, ez is a józanságra nevel: kíméletesen hajtva országúton egyáltalán nem kunszt vele 5 liter alatt fogyasztani, közben pedig öten kényelmesen utazhatunk benne, sok-sok csomaggal. Ha nem kell más, a Dokker bizony remek választás a család vagy akár áru szállítására is, s a kettőt szinte egyszerre, de felváltva fokozottan jól végezheti.

 

Alapesetben is óriási, 800, előrehajtott ülésekkel 3000 literes, könnyedén pakolható a csomagtér. A hatalmas belmagasság kihasználásához kérhető raktérelválasztó-háló és mindenképp jár a szélvédő feletti polc

Az alapesetben is 800 literes, függőlegesen osztott ajtós csomagtér mindennél jobban pakolható, két részletben a teljes hátfalat kitárhatjuk, a 180 fokban nyíló ajtók akár a targoncás rakodás lehetőségét is megadják. Hosszában egy raklap is befér, ehhez mondjuk előre kell billenteni a hátsó üléseket. A padló sík és gumiborítású, könnyedén takarítható. Babakocsi, gyerekbicikli simán fér a csomagtérbe, s ott még egy összehajtható felnőtt bringa is elfér. A hagyományos pedig akár csak a 2/1 osztású hátsó ülés kisebbik részletét előre hajtva akár be is állítható a raktérbe.

A függőlegesen osztott hátsó ajtók akár 180 fokban is kitárhatók, könnyedén, 
akár targoncával is rakodható a Dokker

Régi, bevált motor az 1.5 dCi. Egészen halk és nyomatékos, így jól viszi a hatalmas magasságú Dokkert

Ilyen sokcélú autó bizony nincs nagyon másik a piacon, ráadásul a Dokker kvázi filléres, ez a klímás, 4 légzsákos, már kétoldali hátsó tolóajtós, elektromos ablakos, központi záras változat is megvan 3,7 millióból, de navigációval és ESP-vel is alig több mint 3,9 millió forint. Új autóként, gyári, akár 5 évre nyújtható garanciával, előre megvásárolható szervizcsomaggal. És tényleg nem bántó, hanem inkább józan, nem fényűző minőségben. Olyan utastérrel, amiben nem fogunk szívrohamot kapni, ha összekeni az ajtókárpitot a gyerek, ha kifolyik a lekvár a csomagtérben, mert szinte minden kimosható slaggal. Akinek ez bejön, az imádni fogja a Daciát, s nem fog keseregni a futómű hangolása vagy az utastéri műanyagok miatt.