LCD, plazma, LED

Öreg szakik máig állítják, hogy a régi, katódsugaras készüléknél egyik új technika sem produkált jobb képminőséget. De néha ez a különbség nem is annyira szembetűnő, máskor meg egyéb szempontok (méret, forma, vastagság, fogyasztás) válnak fontosabbá. A piacon mindenesetre egyre bővül a választék.

A plazmatévék ára mostanában az LCD-készülékek szintjére csökkent, miközben az élettartamuk is megnövekedett annyira, hogy a gyártók 5 év garanciát adnak. Sokan vallják, hogy a plazma képe jobb, alkalmasabb a gyors mozgások megjelenítésére, imponálóbb kontrasztaránya. Igaz, közben az LCD-k is fejlődtek. De máris itt a következő újdonság, a LED tévé. Amelyik voltaképpen nem is annyira új, hanem kicsit feljavított, közönséges LCD készülék, amelyeknek a háttérvilágítását kis fogyasztású, hideg, stabil, LED-ekkel oldották meg. (Ilyenek a jobb számítógép-monitorok már egy ideje.) Viszont ez a kis feljavítás megtett annyit annyit, hogy egy LED tévé és egy plazma között még kisebb a különbség. Viszont a LED-tévé az újabb, és agresszívebb is a reklámja. Ráadásul a legagresszívebb viszontreklám sem tudná elfedni, hogy az azonos méretű plazma legalább kétszer annyit fogyaszt. 1,2 méter képátló fölött persze egyelőre szinte egyeduralkodó a plazma, de ez nem az a tömegpiac, amelyből a gyártók megélhetnének.

Ha pedig a plazma tovább javulna, akkor is megjelent a horizonton az AMOLED (szerves anyagokból épített fényforrás), a valódi LED-tévé, amelynek minden képpontja egy-egy hideg, kis fogyasztású fényforrás, nem pedig egy különleges izzólámpa, mint a plazmáé. Ez már nemcsak tudományos kísérlet: a kereskedelmi forgalomban több mobiltelefon is kapható, 130–230 pont/hüvelyk felbontású képernyővel. (Előbbire példa az Apple iPhone 4, utóbbira a Samsung Galaxy S.) Vagyis várhatóan hamarosan jöhetnek a tévék is.