Indián nyár a télben - Opel Insignia 4x4 teszt Opel Insignia 2.0 CDTI Sport 4x4
Extráinak és ugyancsak feláras összkerékhajtásának köszönhetően egycsapásra a prémiumautók árszintjén landolt a 160 lóerős dízellel hajtott, ötajtós Opel Insignia 2.0 CDTI Sport 4x4.
Legerősebb dízelmotorjával, összkerékhajtásával, és igényes bőrkárpittal feldobott utasterével egyértelműen a prémiumautók vásárlóit célozza meg az általunk tesztelt Insignia, de vajon milyen eséllyel? A turbómotoros, E85 üzemre is alkalmas változat után elsősorban erre a kérdésre kerestük a választ a 2.0 CDTI Sport 4x4 próbája során.
Elődjéhez, a Vectrához képest sokkal komolyabb és látványosabb autó az Insignia − a tesztpéldány különleges, Mahagóni fényezést és OPC Line kiegészítőket is kapott, például 19 colos könnyűfém felniket. A nagy kerekek a peres gumikkal rontják a menetkomfortot, ellenben pici kerekkel nevetségessé válna az autó
Az Insignia volt az első olyan újdonság az Opeltől, amelynél érezhető volt egy határozott, és nagyon komoly szándékú változás a gyártól. A körbe zárt villámosok valószínűleg már unhatták, hogy a Vectra az unalmas cégautó szinonimája lett az évek során, így aztán minden területen egészpályás letámadást indítottak. A dögös formájú karosszériát háromféle kivitelben álmodták meg (4 és 5 ajtós, valamint kombi), és a tervezői lendület szerencsére kitartott a belső tér megrajzolásánál is. Mindent egybevetve, az Insignia nem említhető egy lapon a korábbi középkategóriás Opelekkel, sem formai, sem műszaki téren, és önmagában már ez is dicséretes – lenne. Ám a kínálat valósággal kényeztet, a karosszériákon kívül bőséges az opciós választék, sok innovatív, nem csak biztonság- és komfortfokozó, de egyben presztízsnövelő tétel sorakozik a listán (táblafelismerő, sávelhagyásra figyelmeztető, aktív lengéscsillapító szabályozás, stb.), és hab a tortán az OPC Line lehetősége, amely külön tartozékokkal − lökhárítókkal, küszöbökkel, akár 19 vagy 20 colos könnyűfém felnikkel − látvány szempontjából is megvillantja az Insigniában rejlő lehetőségeket.
Gombokkal zsúfolt a középkonzol, de az ezzel kapcsolatos kritika kissé mindig relatív, hiszen az élet nem egyhetes teszt, a kezelés megtanulható. A sportkormány kellően vastag, a váltókar szintén jó fogású − utóbbinál maga a szerkezet sem rossz, pontosan, talán csak kissé hosszú utakon kapcsolható a hat fokozat. Nem lehet panasz az összeszerelésre, zörgést, nyöszörgést nem hallottunk
Jó ötlet, hogy vannak közvetlen elérést biztosító gombok a menüben, de a nagy tekerőt sokszor akaratlanul is megnyomhatja a váltást végző kar. Jobbra az elektromos rögzítőfék kapcsolója
A formán tehát nem érdemes vitatkozni, az Opel személyautós kínálatának jelenlegi zászlóshajója tekintélyt parancsoló jelenség, a belső tér azonban közel sem kompromisszummentes. Kezdjük az örömteli dolgokkal. Kidolgozott részleteivel nyoma sincs a korábban megszokott elnagyoltságnak, sematikusságnak, az első utasok szép vonalú műszerfal mögött ülnek, férőhely minden irányban van, így az összkép nagyon tetszetős. Az OPC csomagból nem csak kívülre jutottak alkatrészek, a vastag, jó fogású kormány, a combtámaszos ülés sportos húrokat penget, és akárcsak az Astránál, a FlexRide futómű állítás függvényében itt is fehérről pirosra vált a műszerfal megvilágítása – akinek persze ez nem tetszik, kikapcsolhatja. Meggyőző az összeszerelési minőség, döntően kellemesek az anyagok, ráadásul a tesztautót 850 ezer forintos, Indian Summer névre hallgató prémium bőrkárpittal látták el, amely remekül passzolt a karosszéria sötét Mahagóni gyöngyház dukkójához. Ettől függetlenül nem fenékig tejfel az élet. Akárcsak a 2.0 Turbo esetében, itt is nyöszörgött a volán műanyag betétje, a középső, állíthatatlan kartámasz kialakítása nem szerencsés, ráadásul a váltókart kicsit lezserebbül mozgató kézzel könnyű a két ülés közé tett menürendszer nagy gombjának a véletlenszerű nyomogatása. A hátsó fejtér a forma áldozata, a valóban szépen ívelő kupés tetővonal miatt maximum átlagos, 170-175 centis alkattal lehet úgy elférni, hogy a frizura ne érjen hozzá a plafonhoz.
530 literrel családbarát az ötajtós karosszéria miatt jól is pakolható csomagtér. Az üléstámla osztása a szokásos 1/3-2/3 arányban kivitelezhető, és van kisajtós alagút a hosszabb tárgyak, például a sílécek számára − téli kirándulásokhoz, túrákhoz amúgy is ideális a 4x4-es dízelváltozat. A mogyoró színű bőrkárpit nagyon barátságossá teszi a hátul kissé szűk fejterű utasteret
Csúszós utakon mutatkozik meg igazából a 4x4 hajtás előnye, amely szerényebb menetteljesítményeket és valamivel magasabb fogyasztást eredményez, ám a kétliteres, 160 lóerős dízellel még így is minden szempontból kellemesnek mondható a négykerekes Insignia
A 2.0 CDTI dízelmotor 110, 130 és 160 lóerővel választható, a két erősebbik hatgangos automataváltóval is párosítható, ám a 4x4 hajtás csak a legcombosabb verzió privilégiuma – akár manuális, akár automata sebességváltóval. A Haldex-rendszerű, hivatalos Opel elnevezéssel adaptív összkerékhajtás elsősorban a biztonság növelését szolgálja. A gyári anyagok szerint "A stabil gyorsulás és a maximális tapadás érdekében a nyomatékátviteli berendezés (TTD) mind a négy kereket meghajtja, míg normál körülmények között − az üzemanyag-takarékos működés érdekében − a meghajtás nagyobb része az első tengelyre jut. Gyorsításkor vagy kanyarokban azonban a változó, első és hátsó tengely közötti nyomatékelosztás már inkább a hátsókerék-meghajtás érzetét kelti, a részlegesen önzáró, elektronikus differenciálmű (eLSD) a hátsó tengelyhez irányított nyomatékot ahhoz a kerékhez továbbítja, amelynél arra a leginkább szükség van." Mi ebből a hókuszpókuszból annyit éreztünk, hogy az Insignia 4x4 kanyarról kanyarra ugyan magabiztosan terelgethető, és ez bizalomgerjesztő, de valahogy eszünkbe sem jutott az a jelző, hogy könnyedség. Persze, alaphelyzetben is másfél tonnás autóról beszélünk, hatalmas, jelen konfigurációban 19 colos kerekekkel.
Apró hiba: igényesnek tűnik a divatosan lapított, perforált bőrrel borított OPC Line sportkormány, de az ezüst betétek fogásra nyöszörögnek. Érdekes a tempomat be- és kikapcsolja, talán más autóban nem is láttunk még billenőkapcsolót a kormányon
A menetteljesítményeken alig, a fogyasztáson már komolyabban tetten érhető az összkerékhajtás, amelynek felára egyébként 520 ezer forint. Konkrét számokkal, a 0-100-ig tartó gyorsulásban hét tizeddel lomhább a 4x4-es, ám városi fogyasztása akár egy literrel is megfejelheti a normál kivitel étvágyát. A hihetetlen hosszú hatodik fokozattal, bekapcsolt tempomattal szinte ideálisan lehet autópályázni, és tartva a szabályos 130 km/órás tempót, 6,5 liter gázolajjal suhan az Insignia 100 kilométerenként. A futómű hangolása jó, a széria FlexRide a szokásos Tour és Sport üzemmódokkal dolgozhat, ám egy tőről metszett prémiumautóval közvetlenül összehasonlítva azért alul marad az Opel, a rugózás és a csillapítás összhangja nem tökéletes. És akkor a prémiumautók említésével vissza is térhetünk a cikk elején feltett alapkérdéshez. Az alapáron 8,63 millió forintos Insignia 2.0 CDTI bizony egészen más ársávba kúszik fel, ha mind a négy kereke részesül a motor 350 newtonméteres nyomatékából, ha OPC Line csomaggal van megspékelve a karosszéria és a belső, ha a különleges bőrkárpittal kényeztetnek az ülések, és ha nagyvonalúan pipálgatjuk a megrendeléskor az olyan opciókat, mint az Infinity hangrendszer, vagy éppen a DVD lejátszós, színes navigációs multimédiás berendezés. Ezzel a gazdag és látványos stafírunggal cirka 11,5 millió forintnál kattan a pénztárgép, és itt már képbe kerülnek a legveszélyesebb ellenfelek.
Ha másért nem is, de a tökéletes látvány érdekében jól jönne még egy kipufogócső a jobb oldalra. 11 millió forint felett már a prémiummárkák is képbe kerülnek a gazdagon felszerelt Insignia 4x4 mellett, de ahol az Opel már rengeteg tartozékkal kényeztet, ott a nagy neveknél még alapellátmánnyal kell szembesülni, és az összkerékhajtás sem mindenhol érhető el. Aki nem márka-fanatikus, az bizony nem vesz zsákbamacskát a Insigniával, amely méretével és kisugárzásával is hozza a prémiumos hangulatot
A 170 lóerős Audi A4 2.0 TDI quattro ára hajszállal 10 millió felett kezdődik, míg a 184 lovas BMW 320d xDrive ugyancsak minimálisan kerül többe 11 millió forintnál, és ezek is 4x4-esek. A Mercedes-Benz C 220 CDI BlueEfficiency szinte jutányos áron, 10,4 millióért adja a 170 lóerőt, igaz, a 4MATIC összkerékhajtás ehhez nem elérhető. A mérleg nyelve mégis billeg, és aki nem szenved sznobizmusban, akár az Opel mellett is voksolhat, hiszen ne feledjük: az Insignia extrákkal kitömve kelleti magát, az Audi-BMW-Mercedes trió tagjai viszont ennyiért szigorúan alapárasak. Ha a 4x4 hajtás nem létszükséglet, még a Lexus is képbe kerül, mert a 177 lóerős IS 220d bőrrel és navigációval kerül 11,1 millió forintba, ami szintén nem rossz ajánlat. Az Opel Insignia 2.0 CDTI Sport 4x4 voltaképpen azoknak érheti meg, akik egy jó kiállású − mondhatni prémiumos hangulatú -, tetszetős, nagy csomagterű (530 liter) autóra vágynak, tisztességes kidolgozással, helyenként igényes részletmegoldásokkal; és nem kívánnak horribilis összegeket kiadni tankolásra, ha például télen külföldre megy síelni a család, vagy olyan helyen laknak, ahol télen az összkerékhajtás hóbort helyett biztonságot jelentő tényező.