Daimler Double Six
A rövid történetnek mindössze annyi köze van a tesztben szereplő autóhoz, hogy mindkettőt ugyanúgy hívják, és hogy a patinás angol márka egy-egy különleges képviselői. A Daimler Double Six nem más, mint egy Jaguar XJ, amin itt-ott kicserélték a feliratokat és mindenből még minőségibb anyagokat pakoltak bele. Dr. Dobos Máté autóját ugyan soha nem vezette őfelsége, viszont az előélete szintén mesébe illő. Rövidesen ez is kiderül, de előtte még némi magyarázatra szolgál a Double Six és a Daimler elnevezés.
A Jaguar 1968-ban jelent meg a piacon az XJ-vel. A kecses vonalvezetésű luxuscirkálót kezdetben kétféle, 6 hengeres erőforrással lehetett megvenni, majd 1972-ben kibővült a motorpaletta egy 12 hengeres aggregáttal. A bemutatót azonban megnehezítette egy több mint 10 hete tartó sztrájk a gyárban, így erősen kétséges volt, hogy egyáltalán megérkezik-e időben az újdonság. 1972. július 14-én azonban kigurultak a gyárkapun az első példányok, majd idővel a gyártósorról is egyre több 12 hengeres motorral hajtott XJ került az utcákra. A több mint 260 lóerős erőforrás segítségével közel 220 km/h-s végsebességre volt képes az XJ12, amivel kiérdemelte a leggyorsabb szériagyártású 12 hengeres motorral hajtott luxus limuzin címet. Mivel 1960-tól már a Jaguar tulajdonában volt a Daimler angol leányvállalata, és az XJ-ből 1969 óta gyártottak Daimler verziót is, adta magát a dolog, hogy a minden földi jóval felszerelt verziókba is bekerüljön a V12-es erőforrás. Vagyis, a Double Six felirat arra utal, hogy két darab, 6 hengeres erőforrásból épített motor hajtja az autót, míg a Daimler név a különleges kiadású Jaguar-t jelenti. Egyébként a Jaguar XJ12 és a Daimler Double Six-ben dolgozó 12 hengeres erőforrást többször is megpróbálták korszerűsíteni, de a legfontosabb állomás 1981-ben volt, amikor a korábbi lapos égéstér kialakítást felváltotta Michael May gépészmérnök új, magas örvénylésű hengerfej-kiképzésű verziója. A gyár elsősorban a fogyasztást akarta csökkenteni, és a May-féle megoldással, azonos teljesítmény mellett 25%-al kevesebb üzemanyaggal is beérte a 12 hengeres motor. Igaz meglepően nagy kompresszió mellett. Végül 1997-ig lehetett Daimler és Jaguar modellekbe V12-es erőforrást rendelni.
A kis kitérő után most folytassuk tovább Máté Daimler Double Six-ével! Kevesebb, mint 80 ezer kilométer. Elég hihetetlennek hangzik egy 1992-ben készült autónál, márpedig ez a Daimler hivatalosan ennyit futott. Egy idős úriemberé volt Németországban és gyakorlatilag minden apróságért szervizbe vitte az autót, ezt a rendkívül precízen vezetett számlák és a szervizkönyv is igazolja. Merthogy ehhez a klasszikus angol zöldben pompázó autóhoz ezeket is elküldte az idős úr fia. Egyetlen nem gyári alkatrész van most a Daimlerben, ez pedig a fakormány. De, Máté azonnal hozzáteszi, hogy az eredetit is megkapta hozzá, szóval, ha esetleg megunja az utólag beszerelt darabot, akkor visszakerülhet a gyári! Minden más ugyanúgy néz ki, mint ahogy azt 1979-ben megálmodták - ez az autó ugyanis a '79 és '92 között gyártott, harmadik szériás Jaguar XJ-n alapul. A belteret a fa és a króm gazdagon borítja, miközben a vajszínű és tökéletes állapotú bőrülések különleges illata egészíti ki az élményt. Máté azonnal mutatja azt is, hogy a hátsó ülésen gyakorlatilag senki nem ült az eltelt 20 év alatt. A küszöbökön ugyanis egy csík nem látszik, pedig az igen ritka, két részre osztott kanapén nagyon kényelmesen lehet pöffeszkedni. Tehát mindent láttam - gondoltam, ám Máté már nyitja is a csomagtartót és egy olyan, gyári szerszámos készletet mutat, hogy az állam azonnal a porba hull. A végső döfést pedig a gyári festékjavító adja. Hiába, ez az autó hibátlan. Ezek után érthető, hogy csak félve merem kipróbálni!
Egy szelet történelem - egyfolytában ez jár a fejemben, és bizony elsőre majdnem a tányér mellé tettem a részemet. Az automataváltót ugyanis nem tudtam D-be tenni. Pedig, még Máté is segített, igaz csak instrukciókkal. Végül győzött a szakértelem, ugyanis nem lehet egyszerűen kihúzni parkoló állásból a kart, hanem előtte egy finom mozdulattal el kell tolni magunktól a botot. Nagyon óvatosan tapostam a gázpedált is ? mégiscsak egy elegáns autóban ülök, és nem azzal kell felhívni magamra a figyelmet, hogy eltekerek mindenki előtt padlógázzal. Nem, itt bizony meg kell adni a módját és 30 km/h-val siklok végig, had lássa mindenki! Különben menet közben alig hallani valamit a 12 hengeres erőforrásból. Annyira csendes, hogy néha meg kell nézni a fordulatszámmérőt, hogy nem állt-e le. Az egyetlen gyenge pontja az egész hajtásnak a 3 fokozatú automataváltó. Nagyon komótos tőle az autó, ráadásul 19-20 liter alatt meg sem áll a fogyasztása.
Lassan vissza kell adnom a Daimlert. Közben rengeteg érzés kavarog bennem és egy, csak folyamatosan erősödik. Kezdek feszengeni az autóban. Nagyon tetszik a formája, gyönyörűen megmunkált a belseje, ráadásul egy olyan motor hajtja, ami csak kevés Jaguarban és Daimlerben található. Mégis, kezdem egyre jobban úgy érezni, hogy még nem vagyok az az ember, aki egy ilyen masinába való. Ráadásul annyira félek, hogy valami baja lesz ? és ez valószínűleg akkor is így lenne, ha nap, mint nap járkálnék vele. Egyszerűen megőrülnék, ha valami jóakaró megkaristolná, vagy netán rátolatna egy nemtörődöm ember. Máté azonban nyugodt ebből a szempontból, mert tudja, hogy csak ritkán használja az autót, és akkor sem hagyja magára sokáig, ami pedig a stílust illeti, nem véletlenül választotta ezt a Daimlert. Arra viszont kíváncsi lennék, hogy nekem mikor jön el az a pillanat, amikor azt mondom, hogy nekem egy Jaguar XJ12, vagy egy Daimler Double Six kell a garázsomba?! Mondjuk, ez a konkrét darab bármikor jöhetne, mert egész nap csodálnám, az biztos! Ha őfelségének megfelelt anno?
